Életének hetvenötödik esztendejében elhunyt Kovács Gábor magyar bajnok judós, edző, korábbi szövetségi kapitány, szövetségi edző, sportvezető, a Magyar Judo Szövetség általános szakfelügyelője, hetedik danos judomester.

Tizenöt évesen, 1967-ben a Rákoskeresztúri Egyesült Vegyiművek MTE kis termében ismerkedett meg a judóval, az alapokat Rajmon Gyula és Juhász Mihály mesterek segítségével olyan lelkesen sajátította el, hogy elszántságára hamar felfigyeltek a korszak egyik legerősebb szakosztályában, a Budapesti Honvédnál. 1971-től a piros-fehéreknél gyűjtötte a jobbnál jobb eredményeket, ebben a korszakban a klubnál Kaszás Sándor és Gyányi Ferenc, a válogatottnál pedig Horváth István irányította a munkáját. Csőr – ahogyan társai nevezték később is – az egyik „legsűrűbb” súlycsoportban, a 78 kilósok között volt a hazai elit meghatározó szereplője, 1977-ben ezüstérmet nyert a felnőtt bajnokságon, 1978-ban pedig a döntőben a későbbi sikeredzőt, Hangyási Lászlót legyőzve bajnok lett. Éveken át válogatott kerettag volt, de a világversenyekre nem jutott el, ezért döntött 1979-ben a váltás mellett: a Debreceni Dózsához igazolt át.

A Dózsánál rögtön utánpótlás edzőként is számítottak a munkájára, és bár 1982-ben és 1983-ban is felállhatott a bajnoki dobogóra, már ez az új feladatkör foglalkoztatta. 1984-ben vehette át a Testnevelési Főiskolán a cselgáncs szakedzői diplomáját. Kovács Gábor két évvel később újabb jelentős változásokat élt át, sérülés miatt kénytelen volt végleg befejezni sportolói karrierjét, és szakmai okok miatt Debrecent is elhagyta, családjával Szolnokra költözött, ahol a Honvéd Szolnoki Kilián FSE dzsúdósait segítette szakmai tanácsaival.

A Magyar Judo Szövetség sikeres pályázata után 1990 januárjában kérte fel szövetségi kapitánynak. A klubedzők és a szakmai vezető közötti feszültség egy három magyar érmet hozó, remekül sikerült Európa-bajnokság után, 1991 tavaszán vezetett töréshez, Kovács Gábor lemondását végül 1991 júniusában fogadta el az MJSZ elnöksége.

A nagy törés után Kovács Gábor visszatért az alapokhoz, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kis településen Szajolban alapított judoklubot, amely előbb a Szajol Községi Judo Klub, majd a Wadokai Judo Klub nevet kapta, és az évek során több hazai és nemzetközi sikereket elért versenyzőt adott a sportágnak. Tanítványai közül Karakas Hedvig világ- és Európa-bajnoki bronzérmet, junior-világ- és Európa-bajnoki aranyérmet nyert, és Kovács Gábor irányításával kiharcolta a 2012-es londoni olimpia indulási jogát, végül ötödik helyezést ért el a brit fővárosban.

Sok más siker mellett Hegedűs Dóra junior-világbajnoki bronzérmes lett, Dávid Zsuzsanna ifjúsági Európa-bajnoki címet szerzett, Fekete Zsuzsa és Erdélyi Lilla is kétszer állhatott fel a junior Európa-bajnoki dobogóra, de Kovács Gábor indította el az úton Özbas Szofit is, aki később felnőtt világ- és Európa-bajnoki dobogós, kétszeres olimpikon lett, emellett saját nevelésű versenyzői csaknem száz magyar bajnoki címet is begyűjtöttek.

A tatamin elért sikereit látva a Magyar Judo Szövetség ismét fontos pozíciót ajánlott neki, 2003-tól Kovács Gábor vezette az edzőbizottságot, 2005 és 2008 között pedig a junior női válogatott szövetségi edzőjeként dolgozott. 2015-ben lett az MJSZ utánpótlás szakági koordinátora, majd 2019-től a szövetség általános szakfelügyelője lett, egészen haláláig.

Eredményes munkájáért több rangos elismerésben részesült, 1996-ban Toldi Miklós-díjat vehetett át a sportot felügyelő minisztertől, 1998-ban kapta meg a Jász-Nagykun-Szolnok megyei testnevelési és sportdíjat, 2010-ben a Magyar Judóért Díj arany fokozatát, 2021-ben a Magyar Judo Szövetség Életműdíját, 2024-ben pedig a hetedik, nagymesteri danfokozatot.

Kovács Gábort a Magyar Judo Szövetség saját halottjának tekinti, búcsúztatásáról később intézkednek.